Nos, itt a bejelentés: A pálinkafőzés felszabadításával "kilencven éves küzdelmet zárunk le", mondta Orbán Vktor. "Lehet nevetni ezen, de én inkább azt mondanám, hogy ez a szabadságharc kilencven év után a felkelők teljes győzelmével zárult". Hát kifőzték, főzhetjük. Megnyugodhatunk, megmondta, szavát betartotta, bejelentette. Most már csak az a kérdés, milyen tartalommal töltik meg a törvényalkotó urak a megmondást? És egyelőre csak találgathatunk: mi lesz most?
Egy picit kukacoskodnék, előbb. Ami a kilencven évet illeti, az nem kilencven. Szerintem. Több. Mert bizony a magyar paraszt sokkal, de sokkal régebb óta nem főzhet pálinkát. Csak néhány évszám, amikor korlátozták a szabad főzést Magyarországon: 1677-ben az éhínség miatt rendelettel tiltották meg a kenyérgabona felhasználását szesz gyártására – ez még nem az a kategória. 1836-ban a paraszti főzdék fokozatos megszüntetésével a főzés földesúri előjogát törvényerőre emelték ( hopppá!) majd 1850. szeptember 29-én bevezették a pálinkaadót – no helyben vagyunk. (Az ebben az időben működött uradalmi-, gazdasági-, városi-, községi főzdék már adót fizettek, ellenőrizték őket és bejelentési kötelezettségük volt.) 1921-ben (ez lenne az az évszám, ami indokolná a számot vagyis a kilencvenet) nem változott az 1836-os előjog, hanem az új szesztörvény a főzést korlátok közé szorította: a hazai fogyasztást 240 ezer hektoliterben maximálta. Az 1938. évi XXX. törvény aztán alapjaiban változtatta meg a pálinkafőzés magyarországi helyzetét, a földesúri jogot is eltörölték, ettől az évtől Magyarországon, szesz előállítása, finomítása, víztelenítése, behozatala és értékesítése felett kizárólag az állam rendelkezett (ha meg ez az évszám az alap, akkor a 90 csak 73.) 1952-ben bevezették a feles főzést, de ez is bérfőzési kategória. 1982-ben az állam maga szüntette meg a szeszmonopóliumot azzal, hogy magánszemélyek is bérelhettek, illetve üzemmletetésre alapíthattak szeszfőzdét. Igaz ez sem azt jelentette, hogy bárki szabadon főzhet pálinkát. Tehát, ha szigorúan vesszük, 1836 óta a magyar paraszt bizony „el volt tiltva” a főzéstől. Ez pedig több, mint 90 év.
Az pedig már egy másik történet, hogy hiába volt évszázadokon át a törvényi tiltás, a magyar svarcban is főzte a pálinkát, vagy legalábbis annak nevezték, ami a szeszpáracsövön kifolyt. És gyanítom, ettől a szokásától nehezen válik meg. Mert az erre való hajlam, ellenben a pálinkafőzés tudományával, szinte a „génjeinkben van”, hiszen okos, könyvtárakban fellelhető könyvek szerint az 1800-as évek közepén a paraszti főzdék fokozatos megszüntetésével, a pálinkadóval bizony meghonosodott a zugfőzés, ami igazán az 1960-as, 1970-es években tombolt. És persze jellemző ma is.
Nos, tehát várjuk: miből, mennyiből, min, mit, hogyan és mennyit. Hátha jól jövünk ki belőle, amit én magam erősen kétlek. Ne legyen igazam.
