Évről-évre azzal a remek hírrel fogad minket a Sógorom, hogy idén is lesz pálinkája. Már szedi össze a lehullott gyümölcsöt, megvette a cukrot, mert akciós volt a „lidiben”, készül a cefre. Aztán amikor elérkezik a pillanat, fölpakolja az ilyen-olyan műanyag edényben tárolt anyagot a kistraktorra, és elzötyög vele a főzdébe. A bérfőzdés nagyon ért a pálinkafőzéshez, mondja, garantáltan a legjobb minőségű, igazi házipálinkát adja vissza. Azt már sikerült elfogadtatni a családdal, hogy nem kell lehűteni a pálinkát, és a poharat nem kell jégre tenni ahhoz, hogy valóban élvezni lehessen a nemes nedűt. Igen ám, de rájöttünk, hogy a Sógor házi pálinkája esetében az alacsony hőmérséklet igen-igen előnyös annak érdekében, hogy az ital lecsússzon a torkunkon, és megrázkódtatásunkat betudhassuk a pálinka erejének. Mert szerintük ez az igazi házipálinka: legyen legalább 50-55 fokos, igyuk hidegen, nem baj, ha nem érezzük a gyümölcs illatát (azt egyébként is elnyomja az előpárlatra utaló acetonos szag.) Másik nagy előnye a hűtésnek, hogy sem a szájban, sem a garaton lecsúszva nem bánt meg a savanykás, rossz íz (egyébként az alap gyümölcs(ök) felismerhetetlen(ek), ami pedig az utópárlat jelenlétére utal), viszont a gyomorban erősen éget az 50-55 alkohol fok. És ez kell nekünk magyarnak, hogy ártson, hogy marjon!
De ki mondja meg a Sógoromnak, hogy nem jó a házipálinkája? Hogy egészséges gyümölcsöt szedjen le a fáról, hogy ne tegyen bele cukrot, hogy a mennyiség helyett a minőségre törekedjen, és hogy figyeljen oda, hogy melyik bérfőzdébe viszi a cefréjét még akkor is, ha esetleg egy kicsit drágább a másik?
Tavaly vettem egy nagy levegőt, és a felét megmondtam. Miután az első sokkhatás után a beszorult levegőt sikerült eltávolítania, hevesen tiltakozott, hogy márpedig ő nem tesz bele cukrot, na jó legfeljebb 3-4 kilót, színtiszta, egészséges gyümölcsből van a cefre, na jó, ami a fa alatt van az sem rossz, és a főzőember mestere a szakmájának, és különben is a fene a kényes városi gyomromat, vegyem tudomásul, hogy ez a pálinka mindenkinek ízlik! De rajtam kívül ki meri megmondani a Sógoromnak, hogy nem jó?
Hajrá házipálinka! Igyátok magyarok, most már szabad főzni is, bár eddig is ittuk és főztük vagy főzettük. Akkor hogy is van ez? Ja, tudom! Vegyen a Sógor a kisnyugdíjából több százezer forintért egy saját lepárló berendezést, és abból főzze magának a lehető legnagyobb kihozatal szem előtt tartásával a „remek” házi pálinkát!
