Elevenen él bennem az első találkozásunk élménye. Gyengéd erőszakosságával meghódított, a szerelmese lettem. Szeretem a színét, az illatát és azt a kellemesen bizsergető érzést, amikor magamba fogadhatom.

Néha azért elkalandozok, kipróbálok másokat is. Inkább az ötvenesek felé vonzódom, az érett, múltat idéző jellemvonásokat értékelem. Az illata legyen gyümölcsös, esetleg egy kis vaníliás hordósság is vegyüljön bele. Fizikai érintkezésünkkor érezzem a benne rejlő erőt, és legbelül a tüzességet. A változatosság öröméért a negyvenesekkel is próbát teszek. A palackból kiszabadult szellemük buja illatfelhőbe burkol, érintésük lágyan simogat, számat puhán körbecirógatva tör magának utat belsőmbe. De a gondolataim mégis vissza-visszatérnek hozzá.

Tudtam, hogy a Budapesti Pálinkafesztiválon ismét találkozhatunk. Ahogy közeledett a pillanat, egyre izgatottabb lettem. Bensőmben éreztem a remegést, orrlyukaim kitágultak, ahogy felidéztem utolsó együttlétünk élményét. Vajon változott, fogott rajta az idő vasfoga, vagy sikerül évről-évre megújulnia? – latolgattam magamban.

És végre megláttam a maga teljességében! Külsőre mit sem változott, ugyanazt a határozott erőt és tüzességet mutatta, mint ahogyan emlékeimben élt. Ahogy közeledett felém, csábítóan ringatta magát, szinte kacérkodott velem, azzal a magabiztossággal, hogy tudta, nem menekülhetek, hódításának nem tudok ellenállni. Vágyakozva vártam a pillanatot, amikor megérinthetem, és magamba szívhatom. Végül remegő ujjaimat köré fonva, átadtam magam a rám váró élvezetnek!

Szemeimben lángra kapott pirosas-bordó árnyalata, orromban vad táncot járt a belőle áradó üde  virágillat, arra ösztönözve ajkaimat, hogy végre befogadjam. És megtörtént! Ahogy nyelvemet körül ölelte, éreztem zamatának mandulás magjellegét, számat betöltötte harmonikus ízvilága. Érzékeimet a végsőkig felkorbácsolva, végül utat tört magának garatom felé, hogy nyelőcsövemet végig forrósítva eljusson a gyomromba. A negyvenötösök tüzével járta buja táncát, én pedig minden porcikámban átadtam magam együttlétünk örömének.

Tisztuló fejjel később megállapítottam, hogy semmit nem változott az idő múlásával, és hogy én továbbra is rabja vagyok illatának, zamatának, tüzességének.

Szeretlek Zsindelyes Újfehértói fürtös ágyas meggypálinka!