Ha ez így folytatódik tovább, a pálinka elveszíti presztízs jellegét, és visszasüllyed oda, ahonnan 2000 környékén nagy nehezen kirángatták. A napokban terjedt el a szakmában, hogy egy ital nagykereskedő fél liter pálinkáért, ami saját márka lesz, alig 1800 forintot fizet a főzdének. Ha ez igaz, ez lehet a vég kezdete. Merthogy a dolog nem példa nélküli.
Böngésztem az V. Budapesti Pálinkafesztivál helyszínrajzát, valamint az ott feltüntetett kiállítók neveit, és túl azon, hogy sok ismert márkát és persze az újak közül is jó néhányat hiányoltam, megakadt a szemem a Rákóczi Fejedelmi Pálinka Udvarház néven. Ez nem lesz jó, gondoltam, újabb „saját márka”? Az előbbire van magyarázat, nyilván a recesszió, talán soknak tartják a helypénzt, ám a második szíven ütött. Megtaláltam azt a honlapot, ahol megtudhattam mi az a Rákóczi pálinka. Saját márka. Nem minden arany, pardon Rézangyal, ami fénylik. Más a brand építés ( Réznagyal, Hunnium 895) és más a saját márka. (Pl. Ördögi, Széchenyi, Rákóczi) A brandépítő (Pl. Rézangyal - és most lehet azon vitatkozni, hogy jó pálinka vagy sem, meg mit tett vagy nem tett a pálinka népszerűsítéséért, de most nem ez a lényeg), mert észnél van, a legjobb tételeket vásárolja fel, blendel, ágyaz, érlel és palackozza az italt és kereskedő hálózatot épít. És hozzácsap olyan marketinget, hogy az csuda. Mondjuk az kissé nevetséges, hogy a Hunnium odabiggyeszti egyik pálinkája mellé, hogy ilyen érmes, meg olyan érmes, mert az a főzde, ahonnan vásárolta, azzal a pálinkával valamelyik versenyen érmet nyert. A saját márka pedig, tetszik, nem tetszik: a főzde brandje melletti mostohatestvér, mert csak nem olyan hülye a főzde, hogy féláron jobb pálinkát főzzön, mint a sajátja. Egyébként is féláron csak silány terméket lehet főzni. Olcsó alapanyagból, csak úgy rutinból, mert kell a megrendelőnek. Ja, és abból a megrendelő akarja a hasznot begyűjteni. Megfigyelték? Az előzenekar cucca soha nem szól olyan jól, mint A Zenekar cucca. Mert nem szólhat.
Ha ez így folytatódik, a pálinkának mint a világ egyik legjobb gyümölcspárlatának vége lesz, mielőtt azzá válhatna. Az ok roppant egyszerű: először talán a pálinka nevet, mint brandet kellene megerősíteni, azután a főzde - mint a hagyomány helye - rangját növelni, majd megalapozni, hogy a pálinkát valóban nemzeti italunknak nevezhessük, tarthassuk, aztán jól összefogni kéne és kilépni a határon túlra valamiféle közös márkával és passzra vágni a nagy italoknak tartott konyakot, whiskyt, vagy éppen a tequilát. Ehelyett mit lát az ember? Azt, hogy szép lassan belopakodtak a pálinkapiacra a kereskedelmi főzdék „bérfőzött márkái” Olyan alacsony áron adják, mármint a kereskedőnek, ami egyértelműsíti a helyzetet: eleve nem lehet olyan jó, mint ami a saját üvegbe kerül. Ez pedig lassan olyan helyzetet teremt, hogy két pálinka lesz a piacon, egy valódi, minőségi ital, az értékének megfelelő áron és egy olcsó, ellenben rossz pálinka. Innen pedig csak egy lépés a szakadék. Szerintem. A profit legyőzheti a józan észt. Sajnos.
