Ha már van egy italunk, amit hungarikumként tartunk számon és azt gondoljuk róla, hogy a nemzeti italunk, akkor tegyünk is úgy. A Szalonspicc felnőtt italnak tekinti a pálinkát, szakmájukhoz értő mestereknek a pálinkafőzdék munkásait, az értékesítés kiválóságainak a gasztronómusokat, és felnőtt embereknek a pálinkát kedvelő sokaságot - akik között lehetnek a pálinkával most ismerkedők, pálinkafanok, távolságtartók, fesztiválrajárók, rendszeres fogyasztók, sznobok, az éppen trendit istenítők, vagy akár teljesen elutasítók. Dicsér és kritizál.

Minden elismerés tehát mindenkié, hogy rövid idő alatt a padlóról képes volt felállni a pálinka, de mert a tennivaló még sok, a Szalonspicc is beszáll a pálinka népszerűsítésébe. De nem csak abba. Elvtelenül mit sem ér a dícséret. Sőt, az csak árthat. Ez a blog beszélgetni akar a pálinkáról, mindenről aminek a pálinkához köze van és persze mindenkivel. Párlatokról határon innen, a világ nagy párlatairól, de akár borokról is (mert van mire tekinteni, hisz' ott az út, amit a magyar bor bejárt az elmúlt 20 évben, a megszerzett tapasztalatokat kár lenne figyelmenkívül hagyni), szóval mindenről, amihez a pálinkát lehet és kell hasonlítani. Máskor meg a pálinka ellenfeleiről: a bérfőzött pálinkáról, a szeszes italokról, a kurrens világpárlatokról, mint például a whisky, grappa, konyak. De nem csak beszélgetés lesz itt, hanem kóstolás is, olykor kőkemény odamondogatás, ha butaság esete forog fenn, vagy lőrét rejt a palack pálinka helyett, a jó dicsérése, a rossz kritizálása. Nincsenek kedvencek (dehogy nincsenek, csak ezt a fajta szubjektivitást itten kérem mellőzni kell!), nincsenek eleve utált márkák, nincsenek haver főzőmesterek, kiállhatatlan főzdések, csak produktum, érzelem, ember, főzde, és pálinka. A Szalonspicc szelleme kiszabadult a palackból. Nyiss ki egy üveget, tölts egy pohárrral, élvezd az illatát, kóstold meg. Igyál addig amíg jókedvet okoz. De csak addig. És szeresd meg!